A Nagykanizsa és térsége szennyvízberuházás sikere attól is függ, hogy az állam mennyit vállal a beruházás finanszírozásából. Jelen állás szerint úgy tûnik: minél kevesebbet akar. Három évvel ezelõtt írta alá Nagykanizsa és további tizennégy település képviselõje a térségi szennyvízberuházás megvalósítása érdekében létrehozott társulás alapító okiratát. A gesztor szerepét Nagykanizsa önkormányzata vállalta magára.

A város akkori elsõ számú embere a ceremónián elmondta: a tizenkétmilliárd forintot meghaladó projekt keretében Nagykanizsa még csatornázatlan területeinek csatornázása, illetve a már meglévõ hálózat korszerûsítése; a többi tizennégy településen pedig a teljes csatornahálózat kiépítése történik meg. A fejlesztés részeként korszerûsítik a kanizsai, jelenleg huszonötezer köbméter befogadóképességû szennyvíztisztító telepet is, amely a szennyvíziszap megfelelõ kezelésére jelenleg nem alkalmas. A projekt tényleges kimunkálását 177 millió forinttal támogatta a magyar állam. Az akkori tervek szerint az EU-tól maximálisan 85 százalékos támogatásra számítottak, s úgy tervezték, hogy a településekre mintegy tízszázalékos önrész hárul. A város akkori vezetõje az aláírási ceremónián –valószínûleg megbízható, kormányközeli forrásra támaszkodva- azt is kijelentette: az uniós támogatás mértéke kérdéses, de ha az mégsem éri el a 85 százalékot, akkor a tízszázalékos önkormányzati önrész és a tényleges támogatás közti különbséget az állam finanszírozza. Nem tudni, hogy azóta elfogyott-e az ígéret, pontosabban az annak beváltásához szükséges pénz, az azonban biztos, hogy egy szocialista kampányrendezvényen azt lehetett hallani, hogy az önkormányzatokra háruló önrész több lesz, mint azt korábban feltételezték. A mi olvasatunkban ez csak egyet jelenthet, hiszen a projektben két holtbiztos pont van: az egyik az Európai Unió, a másik a társulásban szereplõ önkormányzatok. Amennyiben az önkormányzatoknak valóban többet kell hozzátenni a projekthez, akkor abból arra lehet következtetni, hogy: 1. Az Európai Unió nem a maximális mértéket finanszírozza, hanem kevesebbet. 2. Az önrész és a tényleges uniós forrás közötti különbségbõl csekély részt vállal magára a magyar állam.

Ez utóbbit erõsítette meg sajtótájékoztatóján Kovács Kálmán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára is. Az államtitkár jelezte: az EU olyan infrastrukturális projekteket támogat, megfelelõ, a folyamatos karbantartást biztosító ár- és költségstruktúrával rendelkeznek, ugyanis tizenöt-húsz év múlva a szolgáltatás díjából kell végrehajtani a rendszer elavult elemeinek cseréjét, felújítását. Az EU egy gazdaságos rendszert alapoz meg azzal, hogy az általa nyújtott támogatás átlagosan csak a hatvanöt százalékot éri el. Az átlagosan fennmaradó harminc-harmincöt százalékos önrészt nem feltétlenül az önkormányzatoknak kell biztosítania, s nem is közvetlenül a lakosságnak – ezt biztosíthatja maga a beruházó, vagy a késõbbi üzemeltetõ, esetünkben a Dél-Zalai Víz- és Csatornamû Zrt. is. Kovács szerint az állam csak az önrész töredékét biztosítja majd, azt is pályázati úton a leginkább rászorultak részére, vagy segíthet kedvezményes hitelkonstrukciókkal.

Itt tartunk tehát most. A kérdés adott: az állam tartja-e magát a projekt elindításakor tett ígéretéhez, avagy maga minimális részt vállalva fel a beruházás költségeibõl, annak nagyobbik hányadát az amúgy is legatyásított önkormányzatok nyakába sózza?

A Nyírségben zajló azonos projektben a Kovács Kálmán által felvázoltaknak megfelelõen jelentõs részt vállal az ottani szolgáltató. Nálunk azonban ez komoly nehézségekbe ütközik, hiszen a vízdíjakba csak nemrég építették be azt a költséghányadot, amely éppen az üzemeltetõi részt hivatott biztosítani. Ebbõl jó, ha három év múlva összegyûlik háromnegyed milliárd forint.

Szerettük volna megkérdezni az ügyben Göndör Istvánt, a térség országgyûlési képviselõjét is, aki azonban megkeresésünkre azt mondta: ne az õ álláspontját kérdezzük, hanem Marton István polgármesterét és Tóth Nándor, a szennyvíztársulás elnökéét, hiszen a városnak kell összeállítani és benyújtani a pályázati anyagot. Utalt arra, hogy miközben a korábbi tervek szerint idén tavasszal a területen már dolgozni kellene a munkagépeknek, aközben még a pályázatot sem nyújtotta be a város és a hozzá kapcsolódó tizennégy település. Pozitív példaként hozta fel a Nyírségben zajló projektet, amelynek pályázati anyagát hamarosan benyújtják az ottani szakemberek. Hozzátette: a nemzeti hozzájárulást majd csak az után lehet igényelni, ha az EU befogadja a pályázatot és dönt a támogatás mértékérõl.

A benyújtásról amúgy csak anynyit: a Nyírségben sem járnak sokkal elõrébb, mint mi. Grabant János, a Nagykanizsai Regionális Szennyvíztársulás alelnöke jelezte: már régen beadtuk volna mi is a pályázatot, ha nem módosítgatnák állandóan a kiírási feltételeket. Ugyanis a Környezetvédelmi és Energia Operatív Program 1.2.0 Szennyvízelvezetés és tisztítás kétfordulós pályázati konstrukcióban megvalósítandó projektek támogatására (innen reméljük az uniós támogatást) címet viselõ program pályázati feltételeit a tavaly októberi kiírás óta hét alkalommal módosították, elõfordult, hogy három nap különbséggel. Grabant János információi szerint egyébként az Európai Unió a pályázat felügyeletével és minõsítésével megbízott szakemberei pozitívan vélekednek a projekt költséghatékonyságáról, ennek eredményeként jelen állás szerint majdnem maximális, mintegy nyolcvankét százalékos támogatást javasolnak. Arra is emlékeztetett: a kormány az 1067-es számú rendeletében döntött a kiemelt projektek, köztük a térségi szennyvízberuházás támogatásáról. Sokatmondó, hogy ezekbõl a projektekbõl napjainkig egyetlenegy sem indulhatott el – pontosan az állami támogatás bizonytalansága miatt.

Tóth Nándor elnök ugyancsak azt mondta: nem rajtuk múlik, hogy még nem sikerült beadniuk a pályázatot.
– Reményeim szerint most már több módosítás nem lesz, s májusban végre be tudjuk nyújtani az anyagot – mondta Tóth Nándor. – Az uniós támogatást illetõen nincsenek kétségeim, az önrészt illetõen pedig úgy vélem, maximum tizennyolc százalékot tudunk felvállalni, többet semmiképpen sem, mert az nagyon nagy terheket róna a lakosságra. Ezért én bízom még abban, hogy a kormány tartja magát az elõzetes ígérethez, s finanszírozza az uniós támogatás és az önrész közti esetleges különbséget.

Marton István polgármester, a társulás elnöke úgy véli: amennyiben ez mégsem így történik, az veszélyezteti a projektet.

– Nagyon remélem, hogy végül mégis diadalmaskodik a józan ész, ezért én ezt az egészet egyelõre csak ijesztgetésnek tekintem – mondta kérdésünkre Marton István. – Ha mégsem az, akkor az mindannyiunk számára beláthatatlan következményekkel járhat.

Horváth Attila