Érintettség okán kérek szót Sajni képviselõ úr írása olvastán. Ott voltam a javítóintézetrõl tartott, az olajtelepiek aggodalmát eloszlató lakossági fórumon is, a Békemeneten is. És minap olvastam a facebookon: Nem kell szerényen hallgatnunk. Ugyanaz a derûs nyugalom ez, mint ami a Békemeneten is érezhetõ volt.

A HSMK-beli lakossági fórumról tudósító sajtó – talán rosszul értelmezett tapintatból – elhallgatta azt, amirõl minden kanizsainak joga van tudni. Nevezetesen: az egyik hozzászóló szembesítette Sajni képviselõ urat hazugságával. Aki erre, akár egy pirosra fõtt rák, emelkedett szólásra. A jelenlévõk nem tudták eldönteni: szánják-e vagy nevessék inkább?

Ám Sajni képviselõ úr nem tanul, továbbra is azt hiszi, beveszik a nagykanizsaiak a valótlanságot. A polgármester urat azzal rágalmazza, nem tartja a demokráciát. Pedig – mint rajtam kívül más is, egy internetes kommentelõ is emlékezett: „…amikor még szdsz-es színekben indult a 2006-os választáson, azokban az idõkben, amikor Kóka János volt az elnökük, akinek az volt a véleménye a „reformok” ellenzõinek véleményére, „ha lecsapolják a mocsarat, arról nem kérdezik meg a békákat”. Nos, a most már független képviselõnek talán emlékezni kellene ezekre a választókra nézve nem éppen hízelgõ szavakra, amit gondolom, annak idején helyénvalónak és talán szellemesnek is talált, ami miatt most már egy kicsit elszégyellhetné magát. (A javítóintézettel kapcsolatban, azt hiszem, két fórum is volt már).”
A pszichológusok kivetítésnek (projekciónak) nevezik, ha valaki egy másik személynek tulajdonítja saját hibáit vagy kívánságait. Ez a bûntudat vagy más hasonló érzések kifejezõdéseként értékelhetõ és az elhárító mechanizmusok közé sorolandó. Vagy inkább kóros hazudozás (pseudologia phantastica) a kórisme?
Papp János