Fennállásának 60. évfordulójára egy hetes ünnepségsorozattal emlékezett a Bolyai János Általános Iskola. A csütörtöki ünnepségen Vargha Béla (1911-1991), az iskola elsõ igazgatójának nevét vette fel az intézmény könyvtára. Az egykori kántortanító emléktábláját – melyet a jelenlegi és a volt tanárok állíttattak –, Dénes Sándor alpolgármester leplezte le a késõbbi igazgatóval, dr. Nagy Lászlónéval. Az iskolatörténeti kiállítást Miklós Zoltánné, az intézmény egykori diákja és pedagógusa, Vargha Béla lánya nyitott meg.
 

Az elmúlt 60 év történetérõl többek között kiemelte:
–1952. március 15-én a Nagykanizsai Városi Tanács határozatot hozott, hogy a Szabadság tér 9. számú épület földszintjén egy 8 osztályos általános iskola kezdje meg mûködését szeptemberben. A szervezéssel Vargha Bélát, a Kiskanizsai Templom Téri Iskola igazgatóját bízták meg.

A munka elkezdõdött, összefogott a város, a környezõ utcák lelkes lakói, a leendõ szülõk és a tanulók. Szükség volt az összefogásra, hiszen pár hónap alatt kellett átépíteni, berendezni, felszerelni, tanításra alkalmassá tenni az elõtte oly sok más feladatot ellátó, akkor éppen a Tûzoltóság által használt, rossz állapotban lévõ épületet. Az emberi akarat, tettrekészség, csodára volt képes. 1952. szeptember 1-jén megindult a tanítás. Igaz szegényesen, szedett-vedett padokkal, asztalokkal, olajjal felkent hajópadlós osztálytermekben, de annál lelkesebben kezdõdött az élet az új iskolában. Minden kisdiák, szülõ, pedagógus keze munkája benne volt a feldíszített, kidekorált épületben. Mégis, évek kemény munkája, odafigyelése kellett ahhoz, hogy lassan-lassan a legszükségesebb berendezések, szemléltetõeszközök, szertári anyagok, térképek, földgömbök helyet kapjanak. Az olajos padlót lassan parketta váltotta fel, a fafûtéses cserépkályhákba gázfûtés került. Az évek során tánccsoportok, énekkar, sportkör, bábjátszó-csapat, szakkörök alakultak. Kemény, kitartó és igényes munkával beírta magát a város köztudatába az új iskola. Elismertté vált, jó volt Szabadság-téris diáknak lenni. A kezdeti 339 fõs tanulólétszám növekedésnek indult, 1973-74-ben már 673 diákja volt az intézménynek. Ekkor dr. Nagy Lászlóné az igazgató. A tanulócsoportok száma a kezdeti 8-ról 12 tanulócsoportra nõtt, a négy alsó osztály mellett nyolc felsõ mûködött.
Fiatal, kezdõ pedagógusként én is részese voltam ennek az idõszaknak. Elõször 1952-ben, 7. osztályos tanulóként léptem be az iskolába, s itt végeztem el a 8. osztályt. Majd a sors csodálatos ajándékaként 1961-ben a Pedagógiai Fõiskola elvégzése után, mint kezdõ pedagógus, minden idegszálammal kötõdtem, s kötõdöm még ma is, 71 évesen ehhez a közösséghez. Szép és tartalmas évek következtek, egyre elismertebb lett az iskola. Termei szépültek, bõvültek, berendezései megújultak. Az 1970-es évek végén, a 80-as években vonzereje megugrott. Az iskola tanulólétszáma 600 fõ fölé emelkedett, s az 1990-es években elérte a 700 fõt is. A tanulócsoportok száma 12-rõl 24 re nõtt, azaz három soros lett 1-tõl 8-ig. (Ekkor Suhai Sándor volt az igazgató.) Bevezették a német nyelvû szakoktatást, majd a g-s osztályok gimnáziumi elõkészítõvé váltak. Az épületnek is bõvülnie kellett, kinõttük a régit. A Báthory utcai szárny termekkel, könyvtárral, szertárakkal, tornateremmel gazdagította az intézményt. Ekkor került sor a névváltoztatásra is. Felvette iskolánk Bolyai János, a nagy matematikus nevét. A megalakulásakor 14 fõs nevelõtestület, az ezredfordulóra elérte az 55-60 fõt.
Az iskola igazgatói: Vargha Béla 1952-1971; Dr. Nagy Lászlóné 1971-1985; Suhai Sándor 1985-1995; Szilajka József 1995-2000; Kalamár Márta 2000-2010; Farkas Márta (mb.) 2010-2011.
Vargha Béla igazgatónak, a Szabadság Téri Általános Iskola megteremtõjének emléket állító táblát e szavakkal leplezte le Dénes Sándor alpolgármester:
– Szerencsés az az ember, aki egész életében azt tehette, amihez igazán értett, amihez tehetsége volt. Az a légkör vehette körül, amelyben örömét lelte. Volt néptanító, kántortanító majd iskolaigazgató. Hétköznapi, mégis nagyszerû ember lehetett. Nem alkotott világrengetõ dolgokat, csak emberséget, tudást, hitet adott a rábízott gyermekeknek. Nem épített felhõkarcolókat, csak iskolát teremtett. Olyan iskolát, ahol a bensõséges kapcsolat, a fegyelmezett munkavégzés természetes volt. Negyvenegy évet töltött a pedagógus pályán. 1930-ban végezte el Gyõrben a tanítóképzõt, majd 1953-56 között tanítás mellett szakosodott a kántortanítói diplomát kiegészítve magyar szakos általános iskolai tanárrá. Életpályája egyenletesen ívelt felfelé. 1930-tól 1941-ig Zákányban osztálytanítóként cselédgyerekeket tanított ABC-re, emberségre. 1941-tõl 1944-ig Légrádon kántortanító, majd iskolaigazgató lett. Egy éves háborús szolgálat és hadifogság után került Nagykanizsára. Itt 1945. szeptemberétõl a szombathelyi tankerületi fõigazgató a Kiskanizsai Templom Téri Általános Iskola igazgatói teendõivel bízta meg. A háborúban sérült, romos iskolaépületet lelkes diákok, szülõk, tanárok összefogásával újjáépítették, újjá szervezték. Aztán 1952. június 13-án új feladatot kapott. Nagykanizsán, a Szabadság tér 9. számú épületben egy 8 osztályos általános iskolát kellett megteremteni, a semmibõl kellett egy új iskolát létrehozni. Fájó szívvel hagyta ott Kiskanizsát, de az új feladat kötelezte.
A Szabadság teret körülvevõ utcák kisdiákjai számára könnyen elérhetõ oktató-nevelõ intézményt kellett megvalósítani. Küzdelmes három hónap alatt ismét a szülõk, pedagógusok, gyerekek összefogásával új iskola született a város szívében, a Szabadság Téri Általános Iskola. Aztán munkás évek következtek, melyek eredményeként az intézmény az igazgató vezetésével kivívta magának a város elismerését. Közben 1956-tól az épület emeletén egy leánynevelõ otthon létesült a háború okozta hányatott sorsú gyerekek részére. Õk is az iskola tanulói lettek, s ez komoly odafigyelést igényelt igazgatótól, tanártól egyaránt. De jó munkát végeztek, hisz ezek a gyerekek megtalálták helyüket késõbb az életben.
Vargha Béla igazgató és magas színvonalon képzett tantestülete sok-sok diák számára adta meg azt a tudást, amellyel felépíthették életüket. Remek szakmunkások, orvosok, ügyvédek, tanárok, színházi rendezõk, becsületes munkásemberek vallhatják magukat büszkén régi Szabadság-téris diáknak.
B.E.