Az elringató és gyógyító mese címmel tartott elõadást munkájáról Dr. Boldizsár Ildikó, meseterapeuta és mesekutató a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban.

Ildikó huszonhárom éve foglalkozik mesekutatással, s ebbõl az elsõ tíz éve azzal telt, hogy megtudja: mi is az a mese? Pontos válasz ma sincs rá, hiszen óriási néprajzi és irodalmi területet ölel fel.

Rengeteg kérdésre kereste a választ kutatásai során: Hogyan lehet használni a mesét? Mit tud adni? Milyen hatással van a felnõttekre? Évszázadokon keresztül miért a felnõtteké volt, s miért lett a gyerekeké az utóbbi száz évben? Mit tudott életben tartani?

Évek óta mesél kórházakban kicsiknek, nagyoknak, súlyos betegeknek, haldoklóknak. Saját rendelõjében különféle emberek látogatják még különfélébb lelki traumákkal: párkapcsolati gondokkal, függõséggel, elfojtott érzelmekkel. A legtöbb páciense felnõtt ember, de segített már csecsemõn is.

Valami olyan kezd mûködésbe lépni a mesékkel való gyógyítás során, amit nem tudunk kontrollálni, tudományos módszerekkel leírni. A mesék évszázadok alatt csiszolódtak olyanná, amilyenek, azért, hogy valamit elmondjanak a világról, az emberrõl. Tudást, tapasztalatot, üzenetet közvetítenek arról, hogy miért vagyunk a világon, milyen lehetõségeink vannak az életben, milyen nehézségek várnak ránk, s ezeket milyen eszközökkel lehet megoldani. Nem azt mondják, hogy minden könynyen fog menni, hanem azt, hogy nehezen, de a problémákat meg lehet oldani. Üzenetük, hogy mindenért meg kell dolgozni.

A szülõk és az óvónõk munkájának fontosságát is kiemelte az elõadó: nem lehet tudni, hogy melyik történettel vértezik fel a gyereket, amelynek segítségével majd megoldja gondjait. Mindenkinek van vagy volt kedvenc meséje gyermekkorában, s hogy miért pont az, annak megvan az oka is, csak meg kell találni. A lélekben, a személyiségben rejlik.

Steyer Edina