Trombitás István, a Kõolaj-, és Földgázbányászati Vállalat (KFV) nyugalmazott vezérigazgatója, 2008. március 12-én, életének 73-ik évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Temetése 2008. március 26-án 14.00 órakor lesz a Nagykanizsai Köztemetõben.

Trombitás István 1935. október 2-án született Rózsaszentmártonban. Hatvanban, a Vegyipari Technikumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a Nehézipari Mûszaki Egyetem Bányamérnöki Karán végzett olajmérnökként 1959-ben. Az akkori rendnek megfelelõen 2 évet hallgatott Miskolcon, a többit Sopronban. Tevékeny résztvevõje volt a Sopronban végzett utolsó bányász évfolyamnak. Az egyetemi évek után Bázakerettyére hívták dolgozni a Budafai Kõolajtermelõ Vállalathoz, ahol diplomamunkája készítése során figyeltek fel rá. A kútjavító részleg irányításával bízták meg, ami abban az idõben nagyon sokrétû, a mai feladatokhoz képest összetettebb feladatot jelentett. Számos új mûszaki megoldást valósítottak meg ezekben az idõkben Kerettyén.

1968-ban az OKGT termelési fõosztályára került, ahol különbözõ koordinációs feladatokat látott el, majd 1971-ben kinevezték a Dunántúli Kõolaj és Földgáztermelõ Vállalat (DKFV) igazgatójának Gellénházára. Vezetése alatt indult meg a Budafa és Lovászi mezõk CO2-os mûvelése, ezen eljárás széleskörû alkalmazása. 1978-ban kinevezték a Kõolaj- és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatójának Nagykanizsára. A KFV az OKGT Dunántúli Kutató és Feltáró Üzeme (DKFV) és a NKFV Szanki Üzeme egyesítésébõl jött létre.

A vállalatnál igen széleskörû kutatási és fúrási tevékenység folyt, fõleg az Alföldön. 1978-ban helyezték üzembe a kiskunhalasi mezõt és alakult meg a Kiskunhalasi Bányászati Üzem. Trombitás Istvánnak komoly szerepe volt a dunántúli és az alföldi munkakultúrák egyesítésében. Vezetése alatt a mûszaki állomány többszörösére növekedett.

A 80-as évek elején beindította a „célközpontos vezetést”, ahol a vállalati vezetõgárdán túl egészen a mûvezetõkig történt a dolgozók emberi és szakmai továbbképzése. Újszerû, az addigi vezetési elméletekhez és a korábbi szocialista vállalatszervezési gyakorlathoz képest meglepõen korszerû, ma már menedzseri szemléletûnek is nevezhetõ szervezeti átalakításokat vezetett be, többek között önelszámoló egységekké alakította át a vállalat divízióit.

A MOL megalakulásakor nyugdíjba ment, a Zsigmondy-Széchenyi Mûszaki Középiskolában kezdett oktatni elméleti tárgyakat és kõolaj-bányászati gyakorlatot. Ezt a tevékenységét egészen haláláig végezte, és közremûködött a technikus képzésben és a biztonságtechnikai oktatásban is.

Számos társadalmi funkciója volt, nemcsak a szakmai szervezetekben volt elismert. Egy ideig az MSZMP Központi Bizottságának is tagja volt, ahol az olajosokat, az olajipart képviselte. A MTESZ Zala megyei szervezetének – illetve hosszú ideig az OMBKE Kõolaj, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztály Dunántúli Csoportjának volt az elnöke.

Tragikus halála napjáig aktívan, korát meghazudtoló lelkesedéssel vett részt számos szakmai és hagyományápoló rendezvény szervezésében. Számos állami és szakmai kitüntetést kapott, többek között Munkaérdemrendet és MOL Életmû-díjat 2007-ben.

Széles körben ismert életfilozófiáját találóan jellemezte kedvenc mondása, miszerint „ne azt nézd, hogy hogyan sepernek az udvaron az emberek, hanem munkájuk eredményeként tiszta-e az udvar”.

Munkájában mindenkivel, így saját magával szemben is nagyon szigorú és következetes volt, és megkövetelte a munkatársaitól is a precíz, alapos munkát, a határidõk fegyelmezett betartását. Élete végéig tartotta kollégáival a kapcsolatot, nagy szeretettel beszélt a kerettyei munkájáról és munkatársairól.

Rendkívüli módon szerette a családját: fia szintén olajmérnökként dolgozik a MOL-ban, lánya tanárnõ, felesége is olajos családból származik.

Utolsó napjaiban a Kiskunhalas kõolaj és földgázmezõ termelésbe állításának 30 éves jubileumi megemlékezésének elõkészítésén, illetve az 50 éves évfolyam-találkozójuk szervezésén dolgozott, amiket már nem tudott befejezni.

Emlékét kegyelettel megõrizzük!

Udvardi Géza, olajmérnök