A Medgyaszay Házban került bemutatásra a Mementó 1942—1956 címû könyv, melyben az átélõk szubjektív elbeszélései alapján elevenedik meg a korabeli város. A többszólamú kötet szerzõje Miha Tamásné, aki egyrészt megjelent írásokat használt fel, másrészt pedig szóra bírta a korszakban élõket.

A vendégeket a Rozgonyi Polgári Egylet nevében Miha Tamásné elnök köszöntötte, elmondta, Nagykanizsának már 1836-ban volt egy polgári egylete, mely nemes hagyományokkal rendelkezett. – A mi civil szervezetünk ennek a régi egyletnek az utódja, amely a polgári értékrendet és annak eszmeiségét, szellemiségét tovább szeretné örökíteni - mondta.

Az elbeszéléskötetet Lehota M. János esztéta ajánlotta az érdeklõdõknek. Kiemelte, Magyarországon ez idáig nagyon kevés olyan mû jelent meg, mely mementó kívánt lenni, és nem objektív, tárgyilagos történelmi eseménytár. Hozzátette, a történelem megjeleníthetetlen, nem lehet jelenvalóvá tenni, róla írni, elmélkedni, vitatkozni és diskurzust lehet folyatni, ki-ki a maga módján: románcszerûen, tragikusan, komikusan vagy szatirikusan. – Amikor a kezembe fogtam ezt a könyvet és elolvastam, akkor teljességgel ez a felfogás jutott az eszembe, és ez az értelme ennek a könyvnek. Nem akar beállni a történelmi könyvek sorába, hanem egyedi arculatú, és egyedi érzelmû momentumokat kíván felsorakoztatni. Egy olyan egyéni és személyes nézõpontot szeretne felmutatni, mint amilyen egy emberi arc is – mondta.
Az emlékezetre épülõ könyv két korszakot jár köbe 42 tragédiáját, és 56-ot, ahol budapesti és elsõsorban nagykanizsai történetek játszódnak le más-más szemszögbõl. A könyvben 40 szerzõ meséli el élményét, történetét, nézõpontját, így egy nagy közös látás jön létre, valós igazi képet kaphatnak azok az olvasók is, akik nem élték meg ezt a korszakot.
Az eseményen közremûködött Laskai Lilla, a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Mûvészeti Iskola növendéke és Horváth István Radnóti-díjas versmondó.