Több mint 70 év után visszakerült Kárpátaljáról Nagykanizsára az egykori nagykanizsai járás leventéinek zászlója, melyet a sajtó jelenlétében vett át a kárpátaljai származású Gortvay Gábor tanár úrtól Cseresnyés Péter polgármester a Polgármesteri Hivatal 1. emeleti tárgyalójában. Gortvay Gábor a zászló átadása során azt kívánta a város vezetõinek, legyenek büszkék arra, hogy elõdeik valamikor gondoltak az elszakított, majd visszakerült területekre, és ilyen értékes zászlókat készítettek az ott élõk számára.
 

Az elsõ bécsi döntés után (1938. november 2.) visszakaptuk Kárpátalja délnyugati sávját a magyar határ mentén. Így Ungvár, Beregszász és Munkács újra Magyarországhoz tartozott. A Trianon után visszatérõ területek magyarságának maradéktalan boldogságában a hazai közvélemény egy emberként osztozott. Márai Sándor: „Ajándék a végzettõl” címmel könyvet is szentelt az eseménynek.
 

Országos gyûjtések és adakozások születtek Kárpátalja megsegítésére. Így többek között sok-sok magyar zászlót is küldtek a külhonba. Közöttük volt az a két gyönyörû selyemzászló is, amelyet Nagy– és Kiskanizsa és a járás leventéi a fillérek összeadogatásával teremtettek elõ, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége által ajándékozott országzászlóval együtt Munkácsra vigyék: „Zrínyi Miklós városából Zrínyi Ilona városába”. Végül 1939. pünkösdjén adták át a két leventezászlót Munkácson, ahonnét Kovászó község leventéi kapták meg a nagykanizsai járás leventéinek zászlaját.
Kovászó Beregszásztól keleti irányban, 12 km távolságra, a Borzsa folyó jobb partján található, többségében ruszinok -Rákóczi leghûségesebb népe- lakta közel 1000 fõs falu. Elsõ írásos említése 1270-bõl maradt fent. Közelében érdekes látnivaló egy sziklás magaslaton a kovászói várrom, mely középkori eredetû, valószínûleg a tatárjárás után épült vár maradványa.
A kanizsai magyar zászló sokáig „bujdosott” Kárpátalján, míg mára elõkerült. Gortvay Gábor tanár úrnak, kárpátaljai származású, ma Budapesten élõ áldozatos munkájú közéleti embernek köszönhetjük, hogy most Cseresnyés Péter, Nagykanizsa polgármestere átvehette ezt a Kanizsáról indult kalandos sorsú magyar zászlót. Gortvay Gábor (1938-) az Ungvidéki Baráti Kör és a Bercsényi Miklós Alapítvány titkára is, több Kárpátalján szervezett tehetséggondozó tábor létrehozója. Testvére, Gortvay Erzsébet neves irodalomtörténész, az Ungvári Állami Egyetem tanára, aki Kölcsey-kutatása közben akadt rá Kovászón a zászlóra. (Gortvay Gábor nagykanizsai kapcsolatai: Rózsás János, Kunics Zsuzsa, Gerencsér Tibor, Balogh László.)
A kanizsai magyar zászló Kárpátalja elõtti története jól dokumentálható a Zalai Közlöny napilap különbözõ 1938-as, 1939-es számaiban. Az utóéletét Gortvay Gábortól tudhattuk meg az átadáson. Az egykori ajándék visszaköszönve visszaérkezett most Nagykanizsára: jelképezve azt, hogy az idõ kútja ugyan mélységes mély, de visszahozható belõle a történés, a történet, a történelem, mely így tanítómester. A múltbanézés hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy elõnyösebb helyzetbõl ragadjuk meg a jelent. A történelemnek ugyanis nincs vége, a történelem továbbra is életben van. A tervek szerint a zászlót felújítva a Testvérvárosok Hete és a Város Napja programsorozatban is viszontláthatjuk majd, amelyben segítségünkre lesz a Thúry György Múzeum is.