A Nagykanizsai Hegyközség Parasztegyetem címû sorozatának elsõ idei elõadására került sor a kiskanizsai Móricz Zsigmond Mûvelõdési Házban. Ugyan a hallgatóság létszáma ezúttal valamivel elmaradt a várttól, azonban Dr. Májer János, a Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetének igazgatója igazán érzékletes bemutatójával szólt a szõlészeten és borászaton belüli hungaricum fajtákról.

Amint azt bevezetõjében Förhénci Horváth Gyula elnök elmondta, (a történelmi) Magyarország bõ száz esztendeje a világ második számú bornagyhatalma volt, s még mindig vannak olyan fajták, melyekkel a világ élvonalában van az ország. Ahhoz, hogy például ezen pozíciók megtarthatók legyenek és a magyar termelõk a piacon továbbra is jelen lehessenek ilyen kondíciók mellett, bizony "fajta kell" és szükség van a megújulásra is.

Dr. Májer János bevezetõjében hangsúlyozta, az Osztrák-Magyar Monarchiában (illetve az osztrákokkal közös történelmünk során) nem fordult elõ az, ami a mai korszakban jelentkezik, lévén lassan Ausztriában már nagyobb (mûvelt) szõlõterület lesz, mint nálunk. Vajon ilyen helyzetben mi lehet idõvel a magyar szõlõ sorsa? Mindenképpen erõsíteni kell a hungaricum szõlõfajták termesztését még akkor is, ha bizony komoly ellenérdekek is munkálkodnak a hungaricumokkal szemben. Az utóbbi meghatározására vonatkozó törvényi szabályozás kikristályosodása talán (komoly mértékben) is javíthat a magyar "állásokon".
Mégis mely fajták tekinthetõk hungaricumnak? Az intézetvezetõ szakember rámutatott, azok, melyek a magyarsággal, illetve a történelmi Magyarországgal kapcsolatba hozhatók. Így léteznek õshonos, "azzá lett", illetve itt "született", tehát nemesített fajták.
A fajták (eladhatósági) minõségét meghatározza a termesztési, borászati, s a mai - piaci - viszonyok közötti marketing értéke. Az mindenesetre kijelenthetõ, emelte ki Májer János, hogy Magyarország fehérbor(szõlõ)termelõ ország, melyek közül kiemelkedik az olaszrizling, a furmint, valamint a Zala gyöngye.
A fajták között az õshonosaknál a fehérek mellett megtalálhatók a kék tájfajták is, aztán léteznek az úgymond regionális fajták (ide sorolható a fentebb már említett olaszrizling és furmint is), no és nem szabad megfeledkezni az újfajtákról sem (a cserszegi fûszerestõl egészen a zenitig bezárólag számos nemesített).

P.L.