A város önkormányzata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára elkészíttette a Thúry György Múzeum birtokában lévõ egykori honvéd csapatzászló pontos mását.

Batthyány Lajos, az elsõ független magyar kormány miniszterelnöke 1848. március tizenhetedikei kinevezése után rögvest javasolta, hogy az ország rendjének fenntartása érdekében a városokban és a népesebb településeken állítsanak fel nemzetõrséget. Országszerte megindult a szervezés, városunkban fiatalokból és idõsekbõl álló csapatok jöttek létre, a város fekete zsinóros, búzavirágkék atillát és vörös zsinórral szegett szürke nadrágot készíttetett a jelentkezõknek, melyhez nemzeti színû rózsával díszített zöld posztósapkát viseltek.

A nemzetõrség mellett májusban megindult a tíz zászlóaljból álló honvédsereg felállítása is, õszszel pedig az önkéntességen alapuló nemzetõr zászlóaljak jelentõs része honvédzászlóaljjá alakult át.

Minden gyalogzászlóaljnak és lovas osztálynak volt saját zászlaja. A lobogó gondosan õrzött, megbecsült szimbólum volt, elveszítése szégyent hozott az egész alakulatra.
– A honvédzászlók általában fehér selyembõl készültek, elõlapjukat az országcímer, hátlapjukat a Madonna képe díszítette, három, vagy négy oldalukat körben vörös és zöld lángnyelvek szegélyezték – mondta lapunknak Kunics Zsuzsa, a Thúry György Múzeum muzeológusa. – A zászlók azonban nem voltak teljesen egyformák, miután egyedileg készültek – ilyen az is, amit a múzeumban õrzünk. A rajta látható Mária-ábrázolás és a címer a szabadságharc idején kiadott érmeken és csákódíszeken megjelenõkkel rokon. A honvédzászló a városi múzeum második világháború alatt feldúlt régi anyagából maradt fenn, leírása, az adatait tartalmazó leltárkönyv azonban megsemmisült. Így a történetét sajnos nem ismerjük, nem tudjuk, melyik zászlóalj részére készült, mely csatákban használták. Nagy örömükre szolgál, hogy a város március tizenötödikére elkészítette e lobogó eredeti mását, amit láthattak a résztvevõk is a megemlékezésen.

Kunics Zsuzsa még hozzátette: a két zalai, 56. és 47. számú zászlóaljak zászlóihoz nagyon érdekes történetek kapcsolódnak – mindkettõ azt bizonyítja: a csapatzászló szent volt. A 47. volt az elsõ önkéntes zalai nemzetõr zászlóalj, amely mundér-, azaz honvéd zászlóaljjá alakult. Több tucat csatában vettek részt a Muraköztõl a Duna-Tisza közéig, s ott voltak Buda ostrománál is. Itt hajtották végre legnagyobb fegyvertényüket: elsõként õk jutottak fel a várba, s az õ lobogójuk jelent meg elõször a falakon.
A másik történet ennél szomorúbb, bár büszkeségre ad okot ez is. Az 56. számú honvéd zászlóalj ott volt Komáromban, ahol a fegyverletételkor gúlába kellett rakniuk a fegyvereket, a lõszereket. Valaki a gúla közepébe szúrta a csapatzászlót. Ezt látva, a honvédek megrohanták, s ezer darabra tépték a lobogót, hogy kis darabkáit a ruházatukba rejtve vigyék haza – ha az ellenség csatában nem tudta megszerezni, akkor így se legyen az övék.

– Március tizenötödike sokak számára a legszentebb ünnepek egyike, én magam is így vagyok ezzel – mondta Balogh László, az oktatási, kulturális, ifjúsági és sport bizottság elnöke. – Még tavaly bukkantam a Thúry György Múzeum értékes gyûjteményében arra a zászlóra, ami nemzetõrök, a késõbbiekben pedig honvédek zászlója volt 1848-49-ben. Elõször közgyûlésen vetettem fel a kérdést és a hagyományos képviselõi utakat bejárva sikerült elérnem, hogy a forradalom és szabadságharc 160. évfordulójára a város készíttesse el e lobogó pontos mását. Tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy egy ünnep nem csak a benne rejlõ tartalomtól válik ünneppé, hanem az azt körülvevõ külsõségektõl is. Ezért örülök annak, hogy sokak tevékeny munkája révén elkészült a zászló másolata, s több helyszínen meg is jelent a március tizenötödikei ünnepi programokon. A Dobri Lajos vezette huszárok vitték mindenüvé, jelképezve, hogy törõdünk a százhatvan évvel ezelõtti örökséggel.

Balogh László hozzátette: reméli, hogy az új zászló méltó helyre kerül – vagy a régi mellé a múzeumba, vagy a polgármesteri hivatal bejáratához. Egyúttal azt is tervezik, hogy a lobogó kis másolatait eljuttatnák a város középfokú oktatási intézményeibe. A bizottsági elnök azt is jelezte, várhatóan szeptemberben megjelenik a Cser József egykori nemzetõr õrmester, késõbbi tanító 1848-49 kanizsai történéseivel kapcsolatos emlékiratait tartalmazó kötet is.

Horváth Attila